Sőt, pont ennek az ellenkezője igaz rám…
Felnőtt koromban fogalmam sem volt arról, hogy a vállalkozói lét egy fantasztikus dolog.
Ehelyett arról álmodoztam, hogy profi sportoló leszek, majd pedagógusként képzeltem el a jövőmet, végül azt gondoltam, hogy majd egy nagy szálloda vezérigazgatója leszek. (Én legalábbis soha nem szenvedtem hiányt az álmok részlegében.)
Egész életükben kenényen dolgozó szülők gyermekeként azt tanították nekem, hogy az állandó munka és a “biztos” fizetés jelenti a belépőt egy boldogabb életbe – és elhittem.
Mindent akartam – a pozíciót, a sarokirodát, a nagy fizetést és egy csodás házat az erdő szélén . Így hát megtettem azt, amit „meg kellett” tennem: látástól vakulásig dolgoztam és edzettem, és bekerültem egy NB3 csapatba és felvettek a tanárképző főiskolára, ahol testnevelés-biológia szakon végeztem volna, ami talán végleges állást biztosított volna nekem nyugdíjazásig.
Belülről azonban egyáltalán nem éreztem úgy, hogy ez én vagyok. Vivódtam miközben büszkévé akartam tenni a szüleimet, rájöttem, hogy a magam módján kell csinálnom. Otthagytam a főiskolát, igaz a szüleim álmát tönkretettem, viszont az enyémet még akkor sem tudtam teljes bizonyossággal megfogalmazni.
A profi sport hobbivá zsugorodott és elindultam a vendéglátás rejtelmeinek felfedezésében, amiért nagyon hálás vagyok, bár abban sem találtam meg magam, viszont összehozott a végzet egy olyan tanárral, mentorral, aki már akkor teljesen más szemléletmóddal láttata velem a világot, és ott tanultam meg először, hogy mi az eladás és az értékesítés között a különbség. Viszont aránylag gyorsan ráeszméltem, hogy ez is csak egy következő “mókuskerék állomás”.
MIÉRT DOLGOZZAM KI A BELEM VALAKI MÁS CÉLJAIÉRT A SAJÁTOM HELYETT?
Többet akartam kihozni az életemből – és a karrieremből –, és tudtam, hogy kell lennie valami jobbnak, mint egy 6-tól zárásig hajtó húsdarálotól, amitől nem voltam szenvedélyes.
Szóval mindent beleadtam, és elindítottam a saját vállalkozásomat, 0 tapasztalattal, megfelelő képesítés nélkül.
Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt, hogy milyen készségekre lesz szükségem, bizonytalan és tanácstalan voltam, nem tudtam, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e a feladatra.
(Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy nem volt egyik napról a másikra a sikersztorim?)